Gyönyörgyöngy

Valami fáj mélyen. Érzékelem.
De ne tudom felfedni az illúziót,
Hiába rendezem sötét félelmeim,
Emlékképek, szófoszlányok, hangok
A te-világod bennem nyomot hagytak
S könnyeim hideg szívemre fagynak.

A szerelem lángja éled, és ellobban
Szívemben fájó édes-hamis képzetek,
Melyet százszínű alakodra rajzoltam,
Egy gyönyörgyöngy gondolatjelmezbe...
Vágyódva kapaszkodom a fellegekbe,
S tudom, mi nekem kell, elérhetetlen.

És hallom újra hívogató hangját,
De most idegen nyelven beszél,
S megérinti lelkem alvó harangját,
Rejtett érzelmeimbe önt reményt,
Mert álomrózsa terjeszti a veszélyt,
Hogy megküzdjek igaz szerelmedért.