A vonat ablakában állok egyedül,
arcomat vagdossa a hideg,
a sötétben mardosnak érzelmeim,
amikor egy könnycsepp arcomon lepereg.
Egyedül vagyok én,
egyedül a világ ellenségeként,
hiába hiszek,hiába küzdök,
nem lelem helyemet,nem menekülök.
De nem adhatom fel,
engem nem tiporhatnak el,
igaz hogy nagyon egyedül vagyok,
de továbbra is hinnem kell.
Ezt a világot elfogadni,
nem fogom én soha,
még ha minden nap megaláznak,ha sírva alszom is el,
amég élek nem adom fel !
2004.X.30.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
carie7 ·
9-9 Carie jó a vers és jól fogtad meg a témáját, egy két helyen döccen, ezért nem 10-es.