A vonat ablakában állok egyedül,
arcomat vagdossa a hideg,
a sötétben mardosnak érzelmeim,
amikor egy könnycsepp arcomon lepereg.
Egyedül vagyok én,
egyedül a világ ellenségeként,
hiába hiszek,hiába küzdök,
nem lelem helyemet,nem menekülök.
De nem adhatom fel,
engem nem tiporhatnak el,
igaz hogy nagyon egyedül vagyok,
de továbbra is hinnem kell.
Ezt a világot elfogadni,
nem fogom én soha,
még ha minden nap megaláznak,ha sírva alszom is el,
amég élek nem adom fel !
2004.X.30.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
carie7 ·
9-9 Carie jó a vers és jól fogtad meg a témáját, egy két helyen döccen, ezért nem 10-es.