A vonat ablakában állok egyedül,
arcomat vagdossa a hideg,
a sötétben mardosnak érzelmeim,
amikor egy könnycsepp arcomon lepereg.
Egyedül vagyok én,
egyedül a világ ellenségeként,
hiába hiszek,hiába küzdök,
nem lelem helyemet,nem menekülök.
De nem adhatom fel,
engem nem tiporhatnak el,
igaz hogy nagyon egyedül vagyok,
de továbbra is hinnem kell.
Ezt a világot elfogadni,
nem fogom én soha,
még ha minden nap megaláznak,ha sírva alszom is el,
amég élek nem adom fel !
2004.X.30.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
carie7 ·
9-9 Carie jó a vers és jól fogtad meg a témáját, egy két helyen döccen, ezért nem 10-es.