A vonat ablakában állok egyedül,
arcomat vagdossa a hideg,
a sötétben mardosnak érzelmeim,
amikor egy könnycsepp arcomon lepereg.
Egyedül vagyok én,
egyedül a világ ellenségeként,
hiába hiszek,hiába küzdök,
nem lelem helyemet,nem menekülök.
De nem adhatom fel,
engem nem tiporhatnak el,
igaz hogy nagyon egyedül vagyok,
de továbbra is hinnem kell.
Ezt a világot elfogadni,
nem fogom én soha,
még ha minden nap megaláznak,ha sírva alszom is el,
amég élek nem adom fel !
2004.X.30.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
carie7 ·
9-9 Carie jó a vers és jól fogtad meg a témáját, egy két helyen döccen, ezért nem 10-es.