Gyereknek érkeztem

Gyereknek érkeztem, mint mindenki.
Nagy szemekkel csodálkoztam rá a világra.
Kérdeztem, de sokszor felelni
Senki sem ért rá, vagy senki meg sem hallotta.

Pedig hát én tudni akartam,
Hogy az miért van, ki ő, mi ez itt, az hogy lett?
Miért fáj, ha beütöm a karom?
És miért kell bejönni, ha az eső eleredt?

Ki az, ki megmondja, mi legyen?
Hogy mikor legyen este és hogy fújjon a szél?
És hogyha kinyitom a szemem
Miután forogtam, vagy úgy, fejjel lefelé,

Miért forog minden körbe-körbe?
Hogy tud olyan fent szállni a papírsárkány?
Hogy nem ütközik egy felhőbe?
Ja, és mennyit kell, hogy nőjön még egy kislány,

Hogy az eget végre elérje?
Mért kell este aludni, ha nem vagyok álmos?
Vajon honnan jut az eszembe
Az a sok álom, ami furcsa és homályos?

Mért fáj a szuri, mikor kapom?
Egyáltalán mire jó és mért tűvel adják?
Mért baj ha rajzolok a falon,
Vagy az, ha átdobom a szomszédhoz a labdát?

Mért ül az a bácsi a járdán?
Nem fázik a földön? Vagy csak megállt pihenni?
Mért rohanunk a zöld lámpánál?
És mért nem szabad mindenkire köszönni?

Mért vagyok kicsi, hisztis gyerek?
Hát hogy lehet az, hogy ti nagyok sose sírtok?
Egyszer majd mint Ti, olyan leszek!
Erősek vagytok, semmi se fáj és mindent tudtok.