Gondolatom szárnyal
emlékről-emlékre,
repdes az elmémbe
mint egy megvadult lepke.
Zavarosan száll,
repked körbe-körbe,
itt-ott meg-meg áll
egy fehér falnak dőlve.
Rászáll a múltra,
pihen a jelenben,
majd újra útra kelve
elszáll a jövőbe.
(Eszembe jut, hogy évek óta
sétáltunk ketten kézen fogva.
Most egyedül ülök
ugyanott a padon.
S arra gondolok, hogy valamikor
újra a fák alatt magadhoz ölelsz.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások