Gondolatom szárnyal
emlékről-emlékre,
repdes az elmémbe
mint egy megvadult lepke.
Zavarosan száll,
repked körbe-körbe,
itt-ott meg-meg áll
egy fehér falnak dőlve.
Rászáll a múltra,
pihen a jelenben,
majd újra útra kelve
elszáll a jövőbe.
(Eszembe jut, hogy évek óta
sétáltunk ketten kézen fogva.
Most egyedül ülök
ugyanott a padon.
S arra gondolok, hogy valamikor
újra a fák alatt magadhoz ölelsz.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...