Gondolatok a holdfényben

Rád gondolok egész éjjel,
Kérlek, sohase hagyj el.
Hozzád száll a sóhajom,
Hogy szomorú légy, nem hagyom.

Öreg tölgyfák alatt
Beszélgettünk oly sokat.
Tervezgettük a jövőt,
De még nem sejtettük az eljövendőt.

Most itt állok az ablakban,
S az utca végénél egy alak elsuhan.
Várom, hogy erre járj,
És védelmező karjaidba zárj.

Emlékszel? Nyár volt…
A tó partján meleg volt.
Ott ültünk egymás mellett,
A boldogsághoz csak egy csók kellett.

Egy csók, mely mindent megér.
Egy csók, mely a mennyországgal felér.
Ezt megkaptam tőled mind,
De most mégsem vagy velem itt.

Hol jársz éjnek idején?
Amikor a szív sajog, szegény…
Miért nem vagy a kedveseddel?
Aki itt vár gyöngédséggel.

Miért nem zárod karjaidba?
Miért nem adsz csókot ajkaira?
Miért hagyod szenvedni szegényt?
Miért nem viszonzod igaz szerelmét?