Ginger

Gyönyörűm,
nem élhetünk örökké...

Egyszer elveszítesz, vagy elveszítelek.
Elmúlnak az aranyló napok,
Beköszöntenek a jéghideg telek,
melyek lassan fagyasztják a szívet,
s gyökerestől tépik ki a hitet.

Egymás nélkül nem marad más, csak a szenvedés,
Fojtogató álmok, s a még keserűbb ébredés,
Így lesz szépen minden nap egyre rosszabb...
Az életünk így lesz egyre rövidebb,
S a szenvedésünk egyre hosszabb.
Egymás nélkül céltalan hajónk
nem érhet többé kikötőt,
nem látunk többé ünnepet,
csak fekete fátylat, s temetőt.
A szerelem így fáj csak igazán,
csak reménykedünk... ma végre belehalunk...talán...

Addig akarlak szeretni amíg csak lehet,
amíg dobban a szív, amíg van lehelet.
Ezért nem pazarolhatunk egy percet sem,
Veled vagyok mindig, s Te itt vagy velem.
Mert bizony lepereg a homok, lejár az időm.

Nem élhetünk örökké...
Gyönyörűm.