Gawain, a májusi sólyom

Csatában néma a bárd,
Kardja sikolt helyette,
Melyet magába is márt,
Ha így vért nem ont vele.
De vad, izzó májusban,
Pengém, pihenj, aludj hát,
Új vágy kel a sólyomban,
Bár beszegték szép szárnyát.
Átkos a kéz, mely kést ragad,
Átkos, ki szabad szívre tör,
De átka a bárdra nem tapad,
Mert Május Sólyma egy s örök.