Foszlányok

Elsőként végiggurulunk a falu utcáin,
aztán a környék enyhe lankáin.
Mikor az erdőbe érünk, hűvös az idő,
hiszen a Nap miatt vacog a levegő.
A fák ága még nem rügyezik,
a földet is száraz levelek fedik.

Elérünk Budakeszire, a közeli faluba,
ahol már öt éve járok suliba.
Ahogy haladunk változik a táj,
erdő helyett pusztát látok már.
A tájat két szőlőlugas tarkítja,
sorakozik a sok gyümölcsnek a botja.

Dimbek - dombok vesznek körül minket,
a vezetékeken verebek csücsülnek.
Szántóföldek mellett visz el az utunk,
de hol fenyőcsoportok mellett haladunk.
Gépek szórják a vetőmagokat,
melyekkel a fácánok táplálják magukat.
A földek némelyike úszik a vízben,
de a Velencei - tó is bővelkedik ebben.
Nyárfák és bozótok között haladunk,
de egyre több falut, s fogadót is látunk.
Mellettünk a vidék el van kerítve,
nehogy állat kerüljön a kocsik elébe.
A füves térségen kutyák szaladnak,
s gólyák totyogva békákat kutatnak.
Megpihenünk kissé egy benzinkútban,
melynek aranyeső virít a falában.
Mikor elindulunk, a terület füves,
később körülvesz a belvizes terület.
Ahol haladunk nem nagy a forgalom,
több jármű fut a mellékutakon.

Látom, ahogyan változik a táj,
Hisz otthonomtól messze járok már.
Mikor ráeszmélsz, hogy mit láttál,
Csak a foszlányait látod már.

Áthaladunk a Sió - csatorna felett,
majd egy szemből száguldó vonat mellett.
Most már végleg sínek mellett megyünk,
s az új országúton kis városba érünk.

Balra a hegyek egyre nőnek,
s egy híd is épül összekötőnek.
Mesterséges völgyben visznek a kerekek,
melynek hatalmas oszlop ad keretet.
Baloldalon csillan egy tónak a tükre,
A motor zaja visszhangzik fülünkbe.
Az út most felfelé, s később völgybe fut,
felüljárók alatt visz az országút.

Mellettünk felcsillan a Balaton vize,
zöldeskék színekre süt a Nap tüze.
Mostan répaföld mellett gördülünk,
de jobbra egy vonat tűnik fel előttünk.
Átgurulunk a Zala vize fölött,
melynek hátterében a Balaton csüngött.

Kiszálltunk Keszthelyen, s megnéztük Hévizet,
mely kis városkákat már régóta ismerek.
A hazafelé utat végigaludtam,
hiszen a sétálásban jól elfáradtam.

Így örökítettem meg kalandomat,
melynek véget vetett az alkonyat.