Fordíts nekem hátat!

Fordíts nekem nyugodtan hátat, hisz már annyiszor megtetted,
Sosem voltál igazán velem, mindig máson ragadt meg csillogó szemed.
Lassan beletörődtem én is… nyugodtan menj, már nem tartalak vissza,
Nem leszek szíveden a mázsás kő, ami állandóan lehúzza.


Fordíts nekem hátat, tűnj el, hisz mindig ezt teszed.
Ne maradj mellettem, legyél most is ugyanolyan kegyetlen,
Tudod te is, ezt imádtam benned, a kegyetlen őszinteséget.
Kár, hogy már nem vagyok annyira naiv, már nem hiszem el a valóságba burkolt meséket.


Fordíts nekem hátat nyugodtan, esküszöm, nem fogok sírni, nem vágok hozzád semmit.
Az ígéreteidet sem, hogy mi ketten és mi ketten örökké… de meddig?
Meddig tart a varázslat, mennyit bír ki a mérhetetlen szerelem?
Meddig legyek vak, meddig maradjak még eszetlen?