Fogd mindig a kezét

Fogd meg hát két kezét
Vezesd őt, jóban roszban
De kezét el ne engedd soha
A szív mely a kezet vezeti, szeret és fél
Kérlek vidd el őt az örök boldogságba hisz megérdemli
Sírj vele ha kell, nevess mert jó
Csak a kezét ne engedd el mert az lehet fájó.
Fogd őrizd, érezd a szívét.
Érezd, hisz csak érted él
Érzed hogy csak neked dobog
Hisz neked adta egy borús hajnalon
A kéz mely meleg, és néha reszket
A lélek tükre melyet a szem mutat meg
Ez törékeny és fájó
Öleld át testét, csókold meg lelkét
És ne feledd: MINDIG FOGD A KEZÉT