Fény az éjszakában

Szétnézek magam körül,
Sötét van,nagy a homály.
Nincs senki sem mellettem
Örökké tart a magány

Mintha állnék egy sötét erdőben,
Vagy rab volnék egy nagy börtönben.
Itt senki sem szól hozzám,senki sem bánt
De senki sem hall engem,és senki sem lát

De látok egy fénypontot az éjjeli égbolton.
Egyre csak közeledik,fénye egyre nő
Tudom,ez a fény az én megmentőm
Úgy érzem követnem kell őt.

Mert te vagy ez a fény az örök éjszakában.
Te vagy az aki mindig hall,és lát.
És szelíden hozzámszól,
De sohasem bánt.

Szétnézek magam körül,
Fény van és vidámság,
Mert te mindig ott vagy mellettem,
S nincsen többé magány.