Fenn a csillagok...

Fenn a csillagok,szépek és nagyok
De szemednél szebben egyik se ragyog;
Megtanultam szeretni,a gyönyörüt,a szépet
Ezért nem tudlak,elfeledni téged.
Mint sötét éjszakában,a holdnak sárga fénye
Úgy ragyogsz te is,szívem relytekébe;
Gyönyörű tested,mindig magam elött láttom
Ó egy csókodra,milyen nagyon vágyom!

Hisz piros ajkaidnak,biztos mézédes az íze
Ezért szomjazom rá,mint melegben a vízre;
Őrjítő illatod átjárja testemet
Szerelmes szívedért,eladnám lelkemet.
Szemeim fényében,a remény tűze táncol
Szépséged s alakod mi szívemhez láncol;
A fény vagy te nekem a sötét éjszakában
A szép s a jó,egy fájdalmas magányban!

Egy csodás fényes csillag,odafenn az égen
Ha nem csókolsz meg,úgyérzem végem;
Hisz minden gondolatom,csak te hozzád szárnyal
Nem birok már tovább,e lázas kínzó vágyal.
Szeretném ajkadat tűzesen csókolni
Szeretnék szívedbe,mélyen belopodni;
Szeretném tested melegét érezni
Szeretnék veled,kettesben vétkezni!

Mert minden egyes nappal,az éjszakát várom
Hisz ilyenkor te vagy,a legkedvesebb álmom;
Gondoltam már rólad,vadakat és szépet
De tőlled mégis csak egy dolgot kérek:
-Olvasd ezt a verset,nagy-nagy szeretettel,
S e szerelmes fiút,soha ne feled el!