Annyi mindentől féltelek, hisz a világ oly nagy
Mindennap reménykedem, hogy szerelmed el nem hagy
Remélem, tudod, hogy te vagy az, akiért élek,
S te vagy az, akiért mindig csak remélek.
Imádkozom, mert félek, hogy eljön a nap,
Mikor elveszítelek, és szerelmünk lángja meghal.
Napról napra nyomják szívemet a nehéz gondok,
De minden megoldódik kedves, ha rád gondolok.
Az időm kevés és annyi mindent mondanék még
Segíts, kérlek, mert előbb-utóbb elnyel a sötét.
Minden egyes nappal csak közeledik a vég
Érzem, hogy mennem kell, pedig úgy maradnék még.
De nem lehet, mert tudom, hogy egy nap vége lesz,
Annak, ami engem eddig éltetett,
Kérlek, értsd meg, Féltelek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Nagyon jó ez a vers.
Tehetséges költő vagy, csak így tovább!