Annyi mindentől féltelek, hisz a világ oly nagy
Mindennap reménykedem, hogy szerelmed el nem hagy
Remélem, tudod, hogy te vagy az, akiért élek,
S te vagy az, akiért mindig csak remélek.
Imádkozom, mert félek, hogy eljön a nap,
Mikor elveszítelek, és szerelmünk lángja meghal.
Napról napra nyomják szívemet a nehéz gondok,
De minden megoldódik kedves, ha rád gondolok.
Az időm kevés és annyi mindent mondanék még
Segíts, kérlek, mert előbb-utóbb elnyel a sötét.
Minden egyes nappal csak közeledik a vég
Érzem, hogy mennem kell, pedig úgy maradnék még.
De nem lehet, mert tudom, hogy egy nap vége lesz,
Annak, ami engem eddig éltetett,
Kérlek, értsd meg, Féltelek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nagyon jó ez a vers.
Tehetséges költő vagy, csak így tovább!