Féltelek

Annyi mindentől féltelek, hisz a világ oly nagy
Mindennap reménykedem, hogy szerelmed el nem hagy
Remélem, tudod, hogy te vagy az, akiért élek,
S te vagy az, akiért mindig csak remélek.
Imádkozom, mert félek, hogy eljön a nap,
Mikor elveszítelek, és szerelmünk lángja meghal.
Napról napra nyomják szívemet a nehéz gondok,
De minden megoldódik kedves, ha rád gondolok.
Az időm kevés és annyi mindent mondanék még
Segíts, kérlek, mert előbb-utóbb elnyel a sötét.
Minden egyes nappal csak közeledik a vég
Érzem, hogy mennem kell, pedig úgy maradnék még.
De nem lehet, mert tudom, hogy egy nap vége lesz,
Annak, ami engem eddig éltetett,
Kérlek, értsd meg, Féltelek!