Felnőtté válni

Az álmok, mint sóhajok szállnak fel könnyedén
gondolataid merengő, szép egén,
s mit gyermeki léted hordozott magában:
emlékek tánca az ébredés dalában.
Tegnapok szórják még harmatos fényüket,
érzések vesztik el csapongó létüket,
s ahogy angyalok pengetik hárfán az elmúlást,
kezdet és vég játszik örök versenyfutást.
Egyszer május volt: forró és tündöklő.
Egyszer szerelem volt: édes és öldöklő.
Egyszer volt egy lány, ki nagy dolgokról álmodott.
Egyszer volt egy lány. Küzdött és elbukott.
Mi hát a múlt? Por és hamu? Álom, vagy ébredés?
A lélek titkos kódexe, válaszúthoz érkezés.
Fordítsd arcod az ég felé. Még íratlan a végtelen.
Mi rajzoljuk körbe majd, ahogy sétálunk át az életen.
S bár álarcod rég lehullt, és a sors ezerszer rátiport,
de ki ez a lány? Az a kérdés. S nem az, hogy ki volt.
Megtanította már az élet, mit jelent felnőtté válni:
elveszteni minden álmot, aztán újra megtalálni.