Fel, fel rebbennek a madarak,
Fehér szárnyukon ragyog a Nap.
Áll a riadt fiú a háznál,
Kihalt az utca, senki sem jár.
A feszültség úszik a téren,
„Vajon meddig szabad még élnem?
A kedvest látom-e még otthon?
Öleli-e anyámat még karom?
Fáj-e a halál, vagy csak szédít?
S aki szemben áll, fél-e így?
Nem érdekel már, hogy szerb vagyok,
Aludni, enni, élni akarok!
Ember helyett állattá lettem,
Apákat és anyákat öltem!”
Kavics pattan az utca kövén,
Egy gránát robban a ház tövén!
Ugrik a fiú, a karja lendül,
De már késő, és lassan elterül!
Fel, fel rebbennek a madarak,
Szárnyuk alatt a halál arat.
(Budapest, 1992. szept. 30.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások