Fel, fel rebbennek a madarak,
Fehér szárnyukon ragyog a Nap.
Áll a riadt fiú a háznál,
Kihalt az utca, senki sem jár.
A feszültség úszik a téren,
„Vajon meddig szabad még élnem?
A kedvest látom-e még otthon?
Öleli-e anyámat még karom?
Fáj-e a halál, vagy csak szédít?
S aki szemben áll, fél-e így?
Nem érdekel már, hogy szerb vagyok,
Aludni, enni, élni akarok!
Ember helyett állattá lettem,
Apákat és anyákat öltem!”
Kavics pattan az utca kövén,
Egy gránát robban a ház tövén!
Ugrik a fiú, a karja lendül,
De már késő, és lassan elterül!
Fel, fel rebbennek a madarak,
Szárnyuk alatt a halál arat.
(Budapest, 1992. szept. 30.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
lujza ·
'és a határban a halál kaszál...'