Fel, fel rebbennek a madarak,
Fehér szárnyukon ragyog a Nap.
Áll a riadt fiú a háznál,
Kihalt az utca, senki sem jár.
A feszültség úszik a téren,
„Vajon meddig szabad még élnem?
A kedvest látom-e még otthon?
Öleli-e anyámat még karom?
Fáj-e a halál, vagy csak szédít?
S aki szemben áll, fél-e így?
Nem érdekel már, hogy szerb vagyok,
Aludni, enni, élni akarok!
Ember helyett állattá lettem,
Apákat és anyákat öltem!”
Kavics pattan az utca kövén,
Egy gránát robban a ház tövén!
Ugrik a fiú, a karja lendül,
De már késő, és lassan elterül!
Fel, fel rebbennek a madarak,
Szárnyuk alatt a halál arat.
(Budapest, 1992. szept. 30.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások