Fájó válás

Elhagytál, mert másat szeretsz,
Elhagytad a szerelmedet.
Mert ki téged tényleg imád,
Csak Én vagyok az, senki más.

Eldobtál, mint a rossz rongyot,
Nem bántad: szerelmes vagyok.
Nem gondoltad, hogy mit érzek,
S hogy legbelül mennyit érek.

Megbolondítottál engem,
Simogatást adtál nekem.
Szép bájosan rám nevettél,
Azután elfelejtettél.

Most már késő panaszkodnom,
Bár még jó nagy a bánatom.
Téged szépen kihasználnak,
Azután meg eljátszanak.

Eljött a válás ideje,
Fáj, de nincs mit tenni, vége.
Nem látjuk már egymást többé,
S kapcsolatunk ilye véget ért.

El kell téged felejtenem.
Hisz a csatát elvesztettem.
Valamikor majd csak jobb lesz,
Búcsúzóul: Isten veled!