Fájlaló

A szerelem éget, perzsel!
S lassan elég...
Nem marad más,
Mint a puszta valóság!
A hamu,
S a kíméletlen gyötrelem!
Ez ... mi fáj énnekem.

A szerelem szép,
Oh és míly csodás,
Akárcsak a bogáncs!
Ragaszkodik,
Nem tágít,
S lassan - lassan,
megtellsz vele!

Aztán már nem kell...
Mert fáj!
S hogy szabadulnál tőle...
Ő ... Ragaszkodik,
...Az érzés, s a kín vele!

Egyre mélyebben és mélyebben
Ereszti beléd körmeit,
S közben örül!
Hisz máshol is elvetik!
Hordozod magadban... s átadod,
Ahol megfordulsz,
Mindenhol ott hagyod!

De Ő kitartó és mindíg hagy
Vigyátzva hogy el ne hagyd,
Csak egy részét hullajtja
S meleg puha talajra,
Hogy abba új szerelmet szőhessen,
Új életet leheljen!

Így múlik el nap - nap után,
S a végén,
Már azt sem tudom:
Melyik tövis az enyém!