Ezer kérdés

Eszedbe jut-e augusztus hetedike?
Tudod-e mi történt még 2004-ben?
Vajon emlékszel te arra, mikor félve odajöttél,
S kedves, pajkos tekintettel engem néztél?
És az rémlik, mikor októberi estéken
Együtt ültünk az idő szükjében?
Az első kéz a kézben való séta
A sötétségből dereng néha?

Vagy csókjaink valamelyike,
Mondd, eszedbe jut-e?!
És emlékszel arra a nyárra,
Életem legjobbikára?
A patak parti édes percek,
Napok, melyeket nem feledek.
És a forró pillanatok?
Ne mondd, hogy nem hagytak nyomot!

Ha mondok egy dátumot ráeszmélsz?
2005, augusztus huszonhét.
Azt hiszem jól emlékszel e napra,
S a falubelieknek is fel van írva.
Ez a nap volt az, mikor egy lány zokogott,
Kicsi szíve millió tonnát nyomhatott.
Te lehúzott redőnynél álltál,
De magad sem tudod, hogy mire vártál.

A zokogó kislányt sajnálták,
De felfogni bánatát nem tudták.
Azért volt oly keserű,
Mert szíve ott maradt fájón, egyedül.
Az éjj leple alatt sínylődött,
Nyugovást nem talált a kínok között.
A falun végigsétált másnap,
Majd egyedül ment indulásnak.

Ez a kislány magam voltam,
Heteken át csak zokogtam.
Emlékszel rám, ugye, nem vagyok idegen?!
Neked is mélyen ott vagyok szívedben.
Nem feledtél el fekvésről kelésre,
Mélyen, mint nekem, lelkedbe vagyok vésve.
Hiányzol nagyon, pedig mértéktelen idő telt el,
Szeretlek vakon, pedig végtelen erőt nyelsz el...