Nem mondtam el sok mindent,
De volt elég szó, mi engem kifejez,
Ha megkérdeznék, mi voltunk mi,
Csak annyit mondanék: ezt nem tudja senki.
Volt és van elég szó, mit mondhatok,
Miattad élek és virulok,
Segíts abban, hogy könnyebb legyen feledni,
Akárhogy lesz, nem akarlak kitörölni!
Előttünk az idő, mögöttünk a jövő,
Tudni fogjuk, mikor itt a mi időnk,
Az alapokat, ahogy kellett, leraktuk,
Egymásnak ezért örökre megmaradunk.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy egy kicsit is szerettél,
Köszönöm, hogy nem egyből feledtél,
Köszönöm, hogy szívedben hordozol engem.
Nem baj, hogy most így alakult,
Van ez így. Szobámba így is besüt a Hold.
Nem lesz több Holdam, talán csak csillagok,
De nekik úgy, mint neked ragyogtam, nem fogok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Megint az az érzésem, mint annyi versnél, hogy ez egy csöppet sem egész, csak egymásra pakolt gondolatok halmaza. Több vers összegyúrva.
:grinning: