Nem mondtam el sok mindent,
De volt elég szó, mi engem kifejez,
Ha megkérdeznék, mi voltunk mi,
Csak annyit mondanék: ezt nem tudja senki.
Volt és van elég szó, mit mondhatok,
Miattad élek és virulok,
Segíts abban, hogy könnyebb legyen feledni,
Akárhogy lesz, nem akarlak kitörölni!
Előttünk az idő, mögöttünk a jövő,
Tudni fogjuk, mikor itt a mi időnk,
Az alapokat, ahogy kellett, leraktuk,
Egymásnak ezért örökre megmaradunk.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy egy kicsit is szerettél,
Köszönöm, hogy nem egyből feledtél,
Köszönöm, hogy szívedben hordozol engem.
Nem baj, hogy most így alakult,
Van ez így. Szobámba így is besüt a Hold.
Nem lesz több Holdam, talán csak csillagok,
De nekik úgy, mint neked ragyogtam, nem fogok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Megint az az érzésem, mint annyi versnél, hogy ez egy csöppet sem egész, csak egymásra pakolt gondolatok halmaza. Több vers összegyúrva.
:grinning: