Ez a végzetem

Mosoly takarja a keserves kínt.
Fájó szívem sajog, de a szám nevet feléd!
Próbálom visszatartani keserűségem
de ez mindig kijajdul belőlem.

Zokogni csak néha merek,
mindig van aki megnevettet.
Régen így nevettem,ilyen volt mosolyom?
Nem, most erőtlen!
Fájó szívemmel sorokat küldök feléd
de választ nem érdemlek pedig a sorok
csak Tiéd.
Megalázom saját magam, egy ideig nem bánom,
csak ha nincs válaszom.
Járom az utcát de ezt csak érted teszem.
Várom hogy meglássam azt akit kerestem.
Megtaláltam.
Nem hiába a sora döntött felőle nem én...

Minden zene Rád emlékeztet!
Minden perc Téged emlékeztet.
Minden álmom Rólad szól és ha lehajtom a fejem
a veled eltöltött perceimre, óraáimra gondolok...