Mosoly takarja a keserves kínt.
Fájó szívem sajog, de a szám nevet feléd!
Próbálom visszatartani keserűségem
de ez mindig kijajdul belőlem.
Zokogni csak néha merek,
mindig van aki megnevettet.
Régen így nevettem,ilyen volt mosolyom?
Nem, most erőtlen!
Fájó szívemmel sorokat küldök feléd
de választ nem érdemlek pedig a sorok
csak Tiéd.
Megalázom saját magam, egy ideig nem bánom,
csak ha nincs válaszom.
Járom az utcát de ezt csak érted teszem.
Várom hogy meglássam azt akit kerestem.
Megtaláltam.
Nem hiába a sora döntött felőle nem én...
Minden zene Rád emlékeztet!
Minden perc Téged emlékeztet.
Minden álmom Rólad szól és ha lehajtom a fejem
a veled eltöltött perceimre, óraáimra gondolok...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások