Ez a bolond ősz

Százszorszép nyílik a kertben
És reggelente még nincs dér.
Tobzódik a fű a zöldben.
Pedig maholnap itt a tél.
A fákról a levelek már
Lehulltak régen. Valami
Ösztön lehet nekik csupán,
Mert nem kényszerít búcsúzni
Még az idő. Elhúzódott
Nyara a vénasszonyoknak.
Most félnek talán, mert kopott
Szívvel most sokan meghalnak.
Ez volt a búcsú - hosszú bál;
A hattyúdal nem lángoló,
Nem volt rőt, nem volt szép. Csak vár,
Hogy lehulljon az első hó,
Mely mint koporsófedél lesz
E szürke ősznek múlása.
A langy enyhre hideget tesz
És fagy-gyászt hoz a világra.

Csak a varjak lesznek mégis vígak.
Mint holt emberi lelkek - ők szállnak.
Át a szúrós, szürke ködön, tovább!
Éjen, napon át. Csak egyre tovább.