Esély a jobbra

Kétségbeesve írunk verseket,
Keressük az elveszett szavakat.
Papírra vetjük minden terhünket,
Dönteni próbáljuk az örök falakat.

De mit ér a szó ha annak nyomán
A változás csak sosemvolt álom?
Mit ér a könny ha annak porán
Ugyanazt a szennyes utat járom?

Mit kiépítettek balga hazugok,
Irigy fösvények és önző férgek.
Hiába dörömbölök az égigérő kapukon.
Nincs jobb reménye e létnek.

Ahogy egy fecske nem csinál nyarat,
Egy ember sem jobb világot,
Az erő mindig is egységben arat
Ha tűzzé egyesülnek az apró lángok.

Összefogni egy jó ügy érdekében,
Nem kell nekünk semmilyen világhatalom.
Csupán küzdünk egy jobb élet nevében,
Nemes célért hősi forradalom.