Kétségbeesve írunk verseket,
Keressük az elveszett szavakat.
Papírra vetjük minden terhünket,
Dönteni próbáljuk az örök falakat.
De mit ér a szó ha annak nyomán
A változás csak sosemvolt álom?
Mit ér a könny ha annak porán
Ugyanazt a szennyes utat járom?
Mit kiépítettek balga hazugok,
Irigy fösvények és önző férgek.
Hiába dörömbölök az égigérő kapukon.
Nincs jobb reménye e létnek.
Ahogy egy fecske nem csinál nyarat,
Egy ember sem jobb világot,
Az erő mindig is egységben arat
Ha tűzzé egyesülnek az apró lángok.
Összefogni egy jó ügy érdekében,
Nem kell nekünk semmilyen világhatalom.
Csupán küzdünk egy jobb élet nevében,
Nemes célért hősi forradalom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások