Kétségbeesve írunk verseket,
Keressük az elveszett szavakat.
Papírra vetjük minden terhünket,
Dönteni próbáljuk az örök falakat.
De mit ér a szó ha annak nyomán
A változás csak sosemvolt álom?
Mit ér a könny ha annak porán
Ugyanazt a szennyes utat járom?
Mit kiépítettek balga hazugok,
Irigy fösvények és önző férgek.
Hiába dörömbölök az égigérő kapukon.
Nincs jobb reménye e létnek.
Ahogy egy fecske nem csinál nyarat,
Egy ember sem jobb világot,
Az erő mindig is egységben arat
Ha tűzzé egyesülnek az apró lángok.
Összefogni egy jó ügy érdekében,
Nem kell nekünk semmilyen világhatalom.
Csupán küzdünk egy jobb élet nevében,
Nemes célért hősi forradalom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások