Érzés...

Eljött a hajnal újra, s én egyedül vagyok..
szívemben az érzések, a fájdalmak oly nagyok..
Esőcseppek csillognak... s hűtik arcomat
lágy szellő nyomja el gyenge hangomat..

Próbálom ajkam szóra nyitni... erővel
bírkózom..s szembeszállok széllel, s esővel..
Nem jönnek a hangok, odabenn elvesznek
pedig kiáltanék esőnek, szélnek.. Mindennek..

Elmondani hogy fáj a magány, s megreped a szívem
hogy Rajtad kívül nincs nekem már semmi kincsem..
Te vagy az álmom, a vágyam.. s az életem
ha nem vagy mellettem.. nem is létezem..

Áldott az a perc, s óra.. mikor szemembe néztél
s ajkaimról titokban.. édes csókokat kértél..
Azóta szívem minden dobbanása, egyedül a Tiéd
közös Utunk Emléke.. már életem végéig elkisér...