Érzelmi gyorsúszás viharos tengeren

Tudom Péter szebb lett volna
arcodba mondva...
Tettem eleget nem akarva,
többé már nem vágyom arra,
hogy mások mondják meg...
És tudom, hogy nem érted.

De hát én szeretlek!-mondod
Jó, hát én is, de ez nem oldja meg a dolgot.
Peti Péterrel beszélget.
Ketten együtt majdnem legyőztek,
s lenne belőlem valaki
hazug, fájó, bántó, Peti érzi.

-A gyerekek nem hazudnak!
-dörömböl fejemben a mondat.
S nem vígasztal bármit is adtam,
ha magam után csak fájdalmat hagytam.

És amit kaptam,

amiktől a könnyekből mosoly lesz
téged nem fogott meg.

Peti hisztizik: azéris, azéris!
Péter komoly, de igenis!
Igenis jogom van hozzád, megígérted!
Közben abszurd képzet
nővére, anyja, húga, MINDEN vagyok
ennek-annak, Scherlok előtör
Watson pedig hallgat.

Túlerő, skizoid érzésekkel, hé ember!
Az őrült sem hazudik, hisz vele nem nyer.
Szeretjük a kínrímeket,
látom Peti nevet.
Jó.

Bocsánatot kérek, nem fogom a kezed!
Bocsánatot kérek, mert nem lehet!
Bocsánat, amiért elmegyek
és bocsánat, mert így a jó neked.

Frászt! Peti műanyag karddal hadonászik,
Péteré a porba és csak én nézek ki úgy, mint egy idióta.
Úgy is érzem magam.
Kölcsönvett mondat védekező szavam:

Peti, Péter segítek a dolgon!
Jobban leszel tőle, ha én haldoklom.
De túléljük azéris!
Fegyver a most és itt
eltűnik, marad az emlék,
olykor fáj, máskor szép.

Neske, lököm feléd:
Mindent amivé te tettél köszönöm.
Ami vagyok neked veled marad, őrzöm,
miattad.

A szörnyek pedig a víz alatt maradnak,
ússzad nyugiba mellben a gyorsat.
A tenger az enyém, víz, kő, óvár
érzelmi hullámon egy hulla talpra áll.

S ha nem lenne világos,
amit itt összehordok,
a történet annyi én vagyok a gonosz,
kit szerettek és ki szeretve kereket oldott.

Kit így elhagytak figyelem!
Lehet érted történt s nem nyel el a verem.
Mássz ki, porold le magad!

Gondolj arra,
mély csak ott lehet
hol a magasnak is volt már hatalma.