Értelmetlenül

Várok, várok.
De mégis Kire?
Választ várok,
De mégis mire?

Várom azt a percet,
Mikor minden rendre kész.
Az életben egy olyan lépést teszek,
Mi végre értelemre tér.

Állok az utcán,
Nézek ki a fejemből.
De csak rohanó embereket látok,
Kik sietnek a tömegből.

Nem értem mi dolguk,
Mért sietnek ennyire.
De ez nem az én gondom,
Nem tudjuk hová kell mennie.

Lehet, hogy sürgős,
Nem mindennapi dolog.
Vagy talán megint késnek,
És félnek, hogy a főnök kirúg?

Fontos ember sok van.
Talán mindenki az.
Vagyis mindenki,
Még ha csak valakinek is az.