Értelem nélkül

Fáradtség miatt szemem alatt a ráncok, mint a sáncok
Lejárt már az idő, mikor az italtol szökőkútként hányok
Most egy magányos úton egyedül, ázok és fázok,
De mint a mesében, egy váratlan utitársra várok.

Az utolsó folyó vize nem volt tiszta, hanem zavaros
Az egykor tiszta ruhám, most sáros, mocskor és poros
Rövid létünk miatt minden pillanat kőolajnyi fontos
A homokóra szemei sem folynak visszafele, sajnos.

Sokszor nézek az égre, de az ég az csúnya, fekete felhős.
Fegyvertől nem, de hittől igen, ettől lesz valaki igazán erős.
Történelem könyvben található egy-egy tettük miatt fontos hős,
De aki nem verte büszkén mellét tettei után, az az igazi hős.

Szomorú zongora dallamok a dráma lezajlása közben.
Felgzorsul a pulzus, mikor nyakadban a kötél és a szék megbillen,
Ahogy szorul a torkod lassan, addig esőcseppek lágyan nyomják le a füvet,
Amelyet hajnalban a kaszás vág le s teszi zsákjába, akárcsak a lelked.


Nem én irtam ezt a verset ... és bocsánatot kerek az eredeti szerzőtől, hogy az engedélye nélkul tettem fel ...
De nagyon érdekelne a vélemenyetek.