Enjambement az első csókról

Ma reggel is felkeltem,
semmi változást nem érzek
a levegőben ugyanúgy nem
mozdul semmi sem mit nézek.

Már kiléptem a házból
Csak szedem a lábam egymás
Után de hirtelen cukor mázból
Készült kalács az nem más

Mi cipőm elé gurulva
Megállásra késztet, így nem
Tehetek mást, mint guggolva
Csodálom meg addig, amíg nem

Érem fel ésszel, hogy milyen
Véletlen esemény tanúja vagyok
Hiszen ma reggel óta ilyen
Dolog mit szó nélkül hagyok

Nem történt. Miszerint a
Mozdulatlanságot a kalácson kívül
Még a piros játszótéri hinta
Sem törte meg. Viszem hírül

Mindenkinek, aki egy kicsi
Érdeklődést is mutat ezen téma
Iránt és aki nem kérdezi micsi-
Nálok a talált kaláccsal még ma.

Hát nem eszem meg az biztos
Mert bár ínycsiklandóan néz ki
De mivel a földön van, így piszkos
Így jobb, ha Te sem mész ki

Érte. Inkább segíts nekem
Abban, hogy megtudjam, miként
Mozdult meg, mert nem merem
Benyújtani sehova azt az igényt

Hogy a furcsa kalács esetét
Ne mi, hanem más bogozza ki
Hiszen így legalább ezt az estét
Velem töltöd és nem azzal, aki

Nem is szeret igazán ebben
A mozdulatlan világban, ahol
Csak a te levetett ruhád lebben
Amit évek óta imádok pedig mahol-

Nap már akár Hozzád is
Érhetnék, de valamiért ezt nem
Merem megtenni, pedig a szád is
Oly nagyon hívogató, mint teszem

Azt az a kalács volt az úton
De mint mondtam azt nem vettem
Fel mert helyette inkább a múlton
Rágódtam, nem a kalácsot ettem

Meg, mert most jött el az idő
Hogy végre összeszedjem magam
És meglássuk kinek jutott nagyobb tüdő
Csókoljalak, és Te megnyaljad a fogam.