Nem vagyok ura önmagamnak,
Olyan vagyok, mint a vadállat,
Ösztönösen cselekszem,
Aztán bánom mit tettem,
Sose feledem rémes cselekedeteimet,
S a bűntudatot sem, ami mindenért mar engem,
Mar a bűnért, amit teszek,
Mar az életért, amivel élek,
Mar az életekért, amit tönkreteszek,
Kevés hozzá, hogy végezzen velem,
De túl sok hozzá, hogy elviseljem.
Minden nap elhatározom, ma más lesz,
És minden nap sírva csalódok énemben,
Mely nem képes uralni a szörnyű Vadat,
Melyet a tükörben látok viszont nap, mint nap,
Hisz én vagyok a Vad, a Vad én vagyok,
Magamat egyetlen szóra méltatnám: gonosz.
Mérhetetlenül, tehetetlenül, a legrosszabb gonosz,
Egyszer megfizetek majd minden bűnömért,
De sajnos sok rosszra kér fel a természetem addig még,
S én gyenge vagyok, hogy akár egyet is visszautasítsak,
Mert én vagyok a Vad, a Vad én vagyok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások