Én vagyok a Vad

Nem vagyok ura önmagamnak,
Olyan vagyok, mint a vadállat,
Ösztönösen cselekszem,
Aztán bánom mit tettem,
Sose feledem rémes cselekedeteimet,
S a bűntudatot sem, ami mindenért mar engem,
Mar a bűnért, amit teszek,
Mar az életért, amivel élek,
Mar az életekért, amit tönkreteszek,
Kevés hozzá, hogy végezzen velem,
De túl sok hozzá, hogy elviseljem.

Minden nap elhatározom, ma más lesz,
És minden nap sírva csalódok énemben,
Mely nem képes uralni a szörnyű Vadat,
Melyet a tükörben látok viszont nap, mint nap,
Hisz én vagyok a Vad, a Vad én vagyok,
Magamat egyetlen szóra méltatnám: gonosz.
Mérhetetlenül, tehetetlenül, a legrosszabb gonosz,
Egyszer megfizetek majd minden bűnömért,
De sajnos sok rosszra kér fel a természetem addig még,
S én gyenge vagyok, hogy akár egyet is visszautasítsak,

Mert én vagyok a Vad, a Vad én vagyok.