Szétcsapok köztetek, ádáz fenevadként
Marcangollak szét titeket, miközben
Sikoltásotokat elnyeli a sötét erdő.
A véretekben fogok tocsogni, táncolok
Foszlányaitok halmain, győzelmi himnuszt
Üvöltök, s köd ereszkedik a vidékre.
Ugrálva dobálom ragacsos csontjaitokat
Egymáshoz verem őket, zenélek velük
Ezzel is mutatva, mennyivel többet érek.
Mulatok a halálotokon, tele szájjal röhögök
Csámcsogok májatokon, szürcsölöm az epétek
Semmit nem értek, soha nem is értetek.
Gyűlöletes íz a számban, szag az orromban
Otrombák voltatok és még most is bűzlötök,
Senkinek sem fogtok többé hiányozni.
Fújtatva pulzál a tüdőm, nehéz lett a levegő
Mocsok lelketek még a környéken kering
Rettegve menekülnek, elkapom mind.
Ízekre szedem és hagyom, hogy démonok
Játékai legyen létetek utolsó mérgező
Bizonyítéka. Már csak a felejtés van hátra.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások