Ellen

Szétcsapok köztetek, ádáz fenevadként
Marcangollak szét titeket, miközben
Sikoltásotokat elnyeli a sötét erdő.

A véretekben fogok tocsogni, táncolok
Foszlányaitok halmain, győzelmi himnuszt
Üvöltök, s köd ereszkedik a vidékre.

Ugrálva dobálom ragacsos csontjaitokat
Egymáshoz verem őket, zenélek velük
Ezzel is mutatva, mennyivel többet érek.

Mulatok a halálotokon, tele szájjal röhögök
Csámcsogok májatokon, szürcsölöm az epétek
Semmit nem értek, soha nem is értetek.

Gyűlöletes íz a számban, szag az orromban
Otrombák voltatok és még most is bűzlötök,
Senkinek sem fogtok többé hiányozni.

Fújtatva pulzál a tüdőm, nehéz lett a levegő
Mocsok lelketek még a környéken kering
Rettegve menekülnek, elkapom mind.

Ízekre szedem és hagyom, hogy démonok
Játékai legyen létetek utolsó mérgező
Bizonyítéka. Már csak a felejtés van hátra.