Szebbnek tűntél odafönt, mint bármilyen álom,
s tudtam érted majd küzdenem kell,
legyen bár ára érte életem, halálom,
elindultam hozzád a hegyre fel.
Küzdöttem szüntelen, éjt nappallá téve,
szemem előtt lebegett legszentebb célom,
testemen száz seb és egy napon szépen
úgy néztem ki már, akár egy félholt.
Hátam mögött akadályok végtelen sora
és a díj, mi majd osztályrészem lesz
ösztönzött, hogy erőm ne szálljon tova,
s már az utolsó lépcsőt tettem meg.
A szikla peremén állva nyújtottam kezem,
bíztam benne, elkapsz, ha borulok,
s te kacagva löktél a mélybe, s nevetve
hagytad, hogy elnyeljen a szurdok.
Összességében engedd meg, hogy a TETSZETT gombbal fejezzem ki véleményemet!