Életem értelme

Szemeiben az óceán minden tisztasága,
Felhőtlen éji égen csillagok ragyogása,
Ezer izzó szikrát vet rám,
Mely szívemet fellobbantá.

Ha belenézek e kékségbe,
Teljesen elgyengülük tőle.
Belemerülök a boldogságba,
Mit édes szerelme felém áraszt.

Az életem nélküle nem érne semmit,
Csak szenvednék magányban a sírig.
Így hát rá emelem tekintetem,
Telve vággyal, szerelemmel.

Úgy sóvárgok csókjáért, mint éhes macska a tejért,
Úgy kvívánom ölelését,
Mint ijedt gyermek anyjáét.

Minden percben hiányzik, ha nincs velem,
Az idő, mit mellettem tölt, kincs nekem.
Törékeny szívem kezébe adom,
Hogy össze ne törje, vigyázzon nagyon!