Szemeiben az óceán minden tisztasága,
Felhőtlen éji égen csillagok ragyogása,
Ezer izzó szikrát vet rám,
Mely szívemet fellobbantá.
Ha belenézek e kékségbe,
Teljesen elgyengülük tőle.
Belemerülök a boldogságba,
Mit édes szerelme felém áraszt.
Az életem nélküle nem érne semmit,
Csak szenvednék magányban a sírig.
Így hát rá emelem tekintetem,
Telve vággyal, szerelemmel.
Úgy sóvárgok csókjáért, mint éhes macska a tejért,
Úgy kvívánom ölelését,
Mint ijedt gyermek anyjáét.
Minden percben hiányzik, ha nincs velem,
Az idő, mit mellettem tölt, kincs nekem.
Törékeny szívem kezébe adom,
Hogy össze ne törje, vigyázzon nagyon!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?