Elégek

Kiver a víz és forr a láz
Minden szempár engem aláz
Alig várom a percet, s a hangot
Hogy megkongassam a bús harangot

Itt állsz velem szemtől szembe
Had tegyem arcom hűs kezedbe
Hideg érintésed égeti a bőrömet
Bíbor köd jelzi jöttödet

Vesd rám szemed sugarát
Hogy felsüljek legalább
Az arcon egy száj
Mely csak akkor szól, ha muszáj

Lángnyelv csap ki szádon
Hegyén a mérget ízlelni vágyom
Indul a test
És csücsörít a száj
Torzít a kín hisz mindenhol fáj

S vágyban tüzelek
Félek elégek.
S mire kedvesem ajkához érek
Elhamvadok, mint a cigarettavég
Nem marad más csak csikk és parázs
Száraz ajak, száraz kalács.