Elbocsájtalak

Miért ígértél?
Miért szerettél?
Miért hazudtál nekem?
Miért? Miért? Csak ezt kérdezem!?

Velem voltál,de miért nem mondtad, hogy mást álmodtál?
Azt mondtad harcolni fogsz, de ez csak ábránd volt.
Kitartassz mellettem, nem hagysz el-mondtad.
Ha így feladod nem is voltam fontos neked.
Nem panaszkodhatok hiszen én voltam a hülye.
Saját magam szenvedtettem,elmult minden,
de annyit nem érdemeltem, hogy személyesen közöld velem?!
Ennyit értem?

Pedig te voltál a szerelmem...
De nem haragszok Rád csak szomorú és kétségbeesett vagyok.
Nem szólok semmit csak bámulok.

Mindig vártam azt a napot mikor találkozunk és melléd bújhatok.
Minden percben veled voltam képzeletben.
Napjaim olyan lassan teltek nélküled.
De ennyi volt csupán veled.
Megnyíltam előtted amit nem sok ember előtt teszek.
Elárultnak és becsapottnak érzem magam.

Elhittem minden hazug szót,igaz kaptam sok jót,
de elmulik ez és emlék marad.
Olyan mint a temetőben a sírra írt dátum és név,
csak én egyedül vagyok,egyedül gyászolok.

De virágot hova vigyek?
Erekje csak a szívem lett.
Ahol szellemek kísérik minden léptemet.

Nem akarok újból keserű sorokat írni.
Hallgatni mélyen és meg nem nyugodni.
Minden nap éjjel-nappal sírni.
Nem akarom, hogy lássa mindenki,hogy szenvedek.
Nem akarok semmit csak nyugalmat!
Nem bírom ezeket a mély fájdalmakat!

Szerinted mit tegyek?
Döntésed fogadjam el?!
Ez bolond kérdés.
Ezt teszem.Mi mást tehetnék?
Mondjam azt hogy:Ne menj!Ne menj!
Engedni kell aki el akar szállni messzire,én pedig ne gondoljak semmire!
Elmulik minden szép és jó csak idő kérdése.

De miért, miért, miért?
Kérlek ne hazudj nekem!
Nem engedlek vissza a szívembe.
A kulcs eltűnt a semmibe veszett elengedte a képzelet!
Ott lebegett erősen és lobogott, égett mint a tűz!
De hirtelen elhalványult a tűz majd a kulcs is eltűnt!

Elengedlek! Menj már el!
Elengedlek! Ne nézz vissza!
Elengedlek! Hidd el nekem jobba fáj!
Elengedlek! Ennyi volt csupán!
Menj már! Menj már! Menj már!