Egyetlen

Egy korty, egy pohár, majd még egy...
A cigaretta füstje csípi a torkom.
Mindketten másért... ez a lényeg,
Másért sírunk, de miért így, nem tudom...

Egy újabb korty gyenge alkohol
(A kép homályos, minden határ elmosódott)
S a hiánya a szívembe markol:
egy keserű könnycsepp - s kezünk összefonódott.

Egyetlen perc volt, egyetlen szívdobbanás,
Egyetlen csók. Ugyan, mit árthat?
Már nincs visszaút, s nincs út tovább...
én csak néztem, ahogy a vágy madzagon rángat.

Egyetlen döntés, de bár ne tettük volna.
Bár ne lett volna ott az erdő, az avar.
Bár számíthatnék a józan, erős akaratomra.
Úgy most nem érezném a szégyent. Ez zavar.

Ez zavar azóta az éjjel óta minden percben,
És fáj idebenn, mardos a sötét titkunk,
S már ezért kell élnem, hogy ezt egyszer elfelejtsem -
Mert olyan mély! Oly szörnyű! Csak nehogy belehaljunk.