Ébred a Nap,
nyílik a szemem,
egyedül vagyok,
nem vagy velem.
Új nap kezdődik,
mely nehéz lesz talán,
s mely nélküled végződik;
ez fáj igazán.
Egész nap egyedül
járom az utamat,
s időnként keresem,
elszürkült arcodat.
Nincsen már senki,
kinek kiönthetném szívem,
egyedül maradtam,
ez lesz az én végem.
Egyedül minden nap,
csak gyűlnek az érzelmeim,
s ha túlságosan fájnak,
elerednek könnyeim.
De ezt senki nem látja,
s nem is fogja,
hisz egyedül maradtam,
a földi pokolba.
Csak te hiányzol sokszor,
bár itt lennél velem,
s megédesítenéd,
mihaszna életem.
De nem vagy itt....
s ez fáj a legjobban,
hisz nélküled elveszek,
e szörnyű magányban.
Lemegy a Nap,
s én egyedül nézem,
s ha majd holnap felkel,
újra ezt érzem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások