Egyedül

Ébred a Nap,
nyílik a szemem,
egyedül vagyok,
nem vagy velem.

Új nap kezdődik,
mely nehéz lesz talán,
s mely nélküled végződik;
ez fáj igazán.

Egész nap egyedül
járom az utamat,
s időnként keresem,
elszürkült arcodat.

Nincsen már senki,
kinek kiönthetném szívem,
egyedül maradtam,
ez lesz az én végem.

Egyedül minden nap,
csak gyűlnek az érzelmeim,
s ha túlságosan fájnak,
elerednek könnyeim.

De ezt senki nem látja,
s nem is fogja,
hisz egyedül maradtam,
a földi pokolba.

Csak te hiányzol sokszor,
bár itt lennél velem,
s megédesítenéd,
mihaszna életem.

De nem vagy itt....
s ez fáj a legjobban,
hisz nélküled elveszek,
e szörnyű magányban.

Lemegy a Nap,
s én egyedül nézem,
s ha majd holnap felkel,
újra ezt érzem.