Egy új fejezet

Naplóm lapjai múltam titkait örzik.
meggyötört lelkem segélykiáltásait,
boldogságom, szenvedéseim árnyalatait.
Éjjelenként, mikor gyötör az álmatlanság 
fekszem a sötétben a plafont bámulva
egy kérdés nyugtalanít: Vajon meddig 
kísért még a múlt folytogató démona?
Összeszorul a torkom, sírással küszködöm.
Hiába zártam le, ami volt, nem nézek vissza.



Valahogy mindig belém hasít, elbizonytalanít.
Mivan, ha megint csak szenvedés az, ami vár?
Még egy szívtörést nem bírok ki már.
Lelkem megtört, fellélegzésért sóvárog,
naplómban új fejezetet nyitok.
Rettegek, nehogy rossz lépést tegyek.
Meg kell próbálnom, nincs veszteni valóm.
Remélve lépek az új ösvényre, ez új lehetőség, 
talán most majd boldogabb részhez ér életem meséje.
Talán megérte minden eddigi szenvedésem.