Egy halál

Sarokba szorít egy alak,
kezében fegyver, elsüti azt.
A golyó belémfúródik mélyen,
szívemhez kapok, nedvességet érzek.

A fájdalom végigjárja testem,
tekintetem az ellenség arcára téved.
Látom két dühtől csillogó szemét,
majd megdermed, ahogy ő is az enyémbe néz.

Leroskadok a földre véres kezemmel,
érzem, ahogy szétáramlik bennem a félelem.
"Itt a vég, számodra nincs több remény",
suttogja egy hang lelkem legmélyén.

Majd hirtelen sötétség, szomorú dallam,
sírást hallok, s halk szavakat.
Magamhoz térek, körülöttem emberek,
ők azok kik zokognak, lehajtott fejjel.

Megfordulok, egy sírt veszek észre,
földbe gyökerezik a lábam, ahogy ránézek.
A nevem virít ott tisztán a kövön,
végiggurul az arcomon sok ezer könny.

A tömeg közben szétszéled, az eső elered,
egy árnyék lép hozzám, s megfogja a kezem.
Erre a nyakába kapaszkodok jó erősen,
s ő azt suttogja: "Most már minden renben lesz."

2006.08.23.