Egy fa alatt állva

Egy fa alatt állva csodálatos lenne Téged átölelni édes csókra várva,
S hallgatni az erdő csendes lágy zaját!
Halk madárének,susogó lombok,néha megnyikordul egy hajlott fa ága,
S beszívom mélyen bőröd illatát,

A szemünk csukva,és már nem is hallom,elnémul minden erdei nesz!
Csak egy lágy szellő,vagy inkább egy sóhaj?
Ami elhagyja édes ajkaid,ezt hallom csak,s várom most mi lesz!
……..de mindez le nem írható szóval!

S ahogy az ajkunk lágyan összeér,a némaság is megfagy,
Szikrázik a tér,s az idő megszűnik múlni hirtelen,
És egyre simogat bársony puha ajkad,
Ölelő két kezed szorít szüntelen…
Forró édes csókod… végtelen………