Depresszió és az élet...( már én is átéltem )

Mikor nincs kedved senkihez sem szólni,
Nem érdekel senki és semmi,
Már annyira magadba fordulsz, hogy felvágod az ereidet,
Nem hagyod, hogy segítsenek még is, kitől vársz segítséget ?
Megakarsz halni, folyamatosan sírsz és vagdosod magad,
Nem veszed észre, hogy ha megteszed, utánad csak a bánat marad,
Odaadnád akár az ördögnek is az életed,
S mondanád: Nekem már nem kell viheted.
De mind ez arra van, hogy megtaláld az utat,
Sok a fájdalom, szíved a boldogság után kutat,
Majd talán egyszer a végéhez érsz,
S lelked majd, akkor örök nyugalomra tér,
De még most küzdeni kell, csak azért, hogy élj,
S majd ha eljön a halál akkor már ne félj !