Aranyló délutáni napsugár,
Szűrődik be az ablakon át.
Lágyan símítja arcomat,
Épp úgy, ahogy Te szoktad.
Még magamon érzem illatod,
S folyton várom a pillanatot,
Mikor ismét magamhoz ölelhetlek,
S arcom göndör fürtjeidbe temethetem.
Mélyen szívhatom magamba illatod,
Hallhatom édes hangod,
Érezhetem bőröd selymét,
S csodálhatom lelked tükrét.
Ébren is Rólad álmodom.
Egybefolynak éjjek s nappalok.
Nem létezik már számomra más,
Neked szól e vallomás.
/2007.02.12./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
kishercegnő ·
Nekem nagyon tetszett ez a vers. remélem még sok ilyen lesz.