Aranyló délutáni napsugár,
Szűrődik be az ablakon át.
Lágyan símítja arcomat,
Épp úgy, ahogy Te szoktad.
Még magamon érzem illatod,
S folyton várom a pillanatot,
Mikor ismét magamhoz ölelhetlek,
S arcom göndör fürtjeidbe temethetem.
Mélyen szívhatom magamba illatod,
Hallhatom édes hangod,
Érezhetem bőröd selymét,
S csodálhatom lelked tükrét.
Ébren is Rólad álmodom.
Egybefolynak éjjek s nappalok.
Nem létezik már számomra más,
Neked szól e vallomás.
/2007.02.12./
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások