de-Generáció

Patkány vájta lyukban élünk
a nyomor csak játszik velünk
tengődik bennünk az élet
hamis szóban nincs felelet
Sorstalan jövő a miénk
ahol vágyak nélkül élnénk
holt lelkünk sivár takarónk
urbánus lét a megrontónk

Félelem a félelemtől
eltaszít minket mindentől
kísértő rém folyton folyvást
előcsalja az elmúlást
Testünk halk önjáró kripta
senki sem kért mégis kapta
szentély lelkünk zátonyának
zsebkendő Isten taknyának
Szemkendőnk csukott szemhéjunk
kihunyó csillag rút éjünk
meggyötört létünk végezte
nemzedékek halk végzete