Csillag

Egy csendes nyári éjjel,
Miután küzdöttem sok veszéllyel,
Egyedül vagyok, felnézek az égre,
És azt mondom magamnak: de jó hogy vége...

Az hinné az ember hogy megéri küzdeni,
De mikor rájön hogy nem, már nem tud üvölteni.
Elpazarolja a szépet és jót,
És soha nem talája meg a magánakvalót.

Egyedül lesz az utolsó percben,
Majd arra gondol ez nem volt a tervben.
Nem hagyott emléket, nem hagyott semmit,
Gyermeket, családot, a magány mindent elvitt.

Ekkor a szememmel követek egy csillagot,
Elösször nem, csak utána csillogot.
Mintha azt sugná, ne add fel soha,
Az élet igazából nem ilyen mostoha.

Egy csendes nyári éjjel,
Miután küzdöttem sok veszéllyel,
Egyedül vagyok, felnézek az égre,
És azt mondom magamnak: de jó hogy vége...