Egy csendes nyári éjjel,
Miután küzdöttem sok veszéllyel,
Egyedül vagyok, felnézek az égre,
És azt mondom magamnak: de jó hogy vége...
Az hinné az ember hogy megéri küzdeni,
De mikor rájön hogy nem, már nem tud üvölteni.
Elpazarolja a szépet és jót,
És soha nem talája meg a magánakvalót.
Egyedül lesz az utolsó percben,
Majd arra gondol ez nem volt a tervben.
Nem hagyott emléket, nem hagyott semmit,
Gyermeket, családot, a magány mindent elvitt.
Ekkor a szememmel követek egy csillagot,
Elösször nem, csak utána csillogot.
Mintha azt sugná, ne add fel soha,
Az élet igazából nem ilyen mostoha.
Egy csendes nyári éjjel,
Miután küzdöttem sok veszéllyel,
Egyedül vagyok, felnézek az égre,
És azt mondom magamnak: de jó hogy vége...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
_NoEmY_ ·
libaboroztem:) nem is irok tobbet...szerintem ez eleg