Csalódás

A csalódást nem ismertem
Míg Rolandra rá nem leletem
Belenéztem két szemébe
Elvesztem színe kék tengerébe
Mosolya lágyságát nem felejtem
És gyengéd kezéért esdeklem
Csak néhány hét volt az egész
Mégis megint tőle vagyok kész
Mért nem lett ő az enyém?
Pedig ő csókolt meg, nem én!
Talán értelmetlen volt ez a sok éjszaka?
Nem tudom meg tán soha? És a szava
Csak bennem visszhangzik?
Talán ő is rémálmokkal alszik?
Miért lett rossz a vége?
Miért sírok, ha elöttem a képe?
Ha meglátom mért kívánom
Csókjainak édes ízét számon?
Csak mondta volna el úgy, hogy rossz legyen,
Hogy megutáljam és a fájdalommal vége legyen!
Ne hiányozzon nap, mint nap
Mint Holdnak a csillag!
De mégis kívánom, hogy legyen szerelmes még,
Találja meg a boldogságát, akkor is ha értem itt a vég!