Csak ő!

Csak ő tart velem. Zárt ajtómon is bekopog,
Dalomat ő énekli helyettem,
Ő könnyezik egyre szivem mélyén,
S halott álmaimhoz ő visz el újra:
Csak ő, rózsáim hervadója.

Csak ő tart velem: ő siklik be gondolatom
Apró rései közé, ő mondja
Meg, mit szóljak az élethez néha --
S követ, mint az árnyék, mögém lopódzva:
S én halok meg érte újra.

Csak ő, ő tart velem: megsúgja a bánatom.
Ő nekem a hideg szél s a fény,
Ő a lelkem őre, éber szemem,
S ő véste síromra is a panaszom...
Ő nekem minden kincsem; rabom.

Csak ő tart velem: szeretem, ideláncoltam
Sok-sok éve, ezer esztendeje,
S én nem eresztem el már soha,
Viszem föld alá, akkor suttogom csak el:
Szeretlek! S már csak csend felel.