Csak álmok

Miért hiszek még mindig a tündérmesékben?
Miért hiszek a sok buta álmomban?
Miért hiszem azt, hogy vannak jó emberek?
Miért van az, hogy olyat szeretek kit nem kellene?

Látod, ez nagyon jó kérdés, ezt én sem tudom,
Hamupipőke, és az ő hercege, ez mind álom.
Én egy herceg Álom királykisasszonya vagyok,
És az én Álom hercegem nagyon távol van, nagyon!

Talán már nem is álmodik rólam, talán nem is szeret,
Csak úgy mintha, és emlékei között már nem is keres.
Ha tudná, hogy miatta mire gondolok, készülök,
De így nem tudom mi lesz, lehet. Ebbe én bele őrülök!

Nem tudom miért játszik így velem, mi jó neki ebben,
Akárcsak a gonosz farkasos abban a Piroskás mesében.
Én vagyok az áldozata, és majd egészben lenyel,
De örök rabja leszek, mert nem lesz, ki megmentsen.

Bár mondjuk már le is nyelhetett engem.
Már rabja vagyok, de nem is bánt. Szeretem.
Szeretem őt, mindennél jobban, akár milyen,
Pedig játszik velem, mint kiscicus az egérrel.

Bár néha úgy érzem én, vagyok az a cica,
Én loholok, nem érdekel, ha van valami hiba,
Csak őt látom magam előtt, senki mást,
És ő csak arrébb dob megunva, és én…