Contemptus

Érzed már? Nem?
Kaphatsz még úgy vélem.
Nézz a szemembe és láss,
Felháborít ez a naivitás!

A remény tüze már kialudt,
Az emberiségnek bealkonyult.
Ami jön, az már csak szenvedés,
Amit tehetsz ellene az itt kevés.

Hiszed még, hogy jobb lehet egyszer?
És mégis hogyan kiviteleznéd, mondd el!
Nézz körül, ugyan mit látsz?
A halál körülvesz, mit vársz?

Nézz magadra, szánalom.
Az én kezemben van a hatalom!
Érzed már? Nem?!
Lelkedet átjárja a félelem.

És mégis, mégis dacolsz velem.
Vérzel, torkod szorítja kezem,
Szádból mégis csak négy szó hangzik:
Te jobban félsz, látszik.

Óó és te mégis miért reszketsz?
Már régen semmit se veszthetsz.
Düh lenne ez? Kétlem.
Kétségbe estél, érzem.

Nesze itt egy fegyver,
Könnyebb úgy, ha önmagaddal végzel.
Tépd a húst, hasítsd a bőrt,
Vérezz el, szúrd magadba a tőrt!

Mindig van egy utolsó esély,
idővel el fog múlni a veszély.
Ennyit mondasz és nekem rontasz,
Utolsó lehelleted erejével támadsz.

Mulattató a próbálkozásod,
Elkövetkezett hát a halálod,
Érzed már, mi? Nézd hát,
Tested hogyan törli fel szobám padlóját.