Hatalmába kerít a hideg,
Átkarol a szél,
De én mégsem fázom,
Mert szívemben szíved tüze él.
Este van,
Sötétség alszik az utcákon,
Egyedül sétálok,
Amikor arcodat meglátom.
Egymásra nézünk,
Megszűnik a hideg,
Olvadni kezd,
A fagyos tekintet.
Nem szólunk egy szót sem,
Te maradsz, én tovább megyek,
Mintha idegenek lennénk,
Mások semmit nem sejtenek.
Magam mögött hagylak,
Mert nincs szükséged rám,
Mégis mikor hátranézek,
Tekinteted visszavár.
Elmegyek szótlan,
Tovább sétálok,
Majd rámtör egy érzés,
S hirtelen megállok.
Sietek vissza,
Hogy utoljára lássalak,
De minden hiába,
Már elnyeltek a sötét falak.
Lehajott fejjel indulok el,
Csak visz az utam,a szél ölel,
Kihűl a szívem,gyenge mindenem,
Fáj h nem te szorítod a kezem.
2004.XII.05.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?