Bús ez a tél, mi jövőt nem terem,
bús december, múltat temet,
vad szél tépi lelkemet,
tőled el, mindig el!
Más asszony karjába,
más nő jég-ölébe,
más nő nevetésében
örömöt keresek.
És mégis visszatérsz,
mint tarlón a vetés,
mint könnyes dallama
egy vén zongorának,
mint egy kávé,
mi nem lehet túl édes,
visszatérsz egy alig-ölelésben.
Bús eb szemével nézlek,
s várom, hogy visszatérjenek
a régi boldog évek,
ahogy az ér is a tengerhez eltalál.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
CF42E: Karácsonyfadíszek versekből - Ady
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások