Embertársunk, ki erre jársz e tájon,
hol száz halom őriz emlékeket,
ne gúnyolódj e két jómadáron,
kiket sorsuk messzire szétvetett.
Ne irigyeld el tőlünk e percet,
mit lopva egymásnak adunk,
mit a ködös folyópart teremtett,
kopott kabátom, szakadt sarum.
Embertársam, ne nevess ki, kérlek,
egymásnak szabadság s bilincs vagyunk,
hogy örömében örömöm lett teljes,
s ez örömből nem szabadulhatunk.
Vándor, inkább, nevess velünk, kérlek,
hogy elcseréltük feketelevest,
mert méz és karamell egyformán édes,
mégis, a másiké mindig ízesebb.
Ki itt jársz, e dimbes-dombos tájon
sorolj el értünk egy rövid imát,
és kérd le reánk Isten kegyelmét,
hogy együtt maradjon e két barát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
CF42D: Karácsonyfadíszek versekből - Villon
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások