CF42D: Karácsonyfadíszek versekből - Villon

Embertársunk, ki erre jársz e tájon,
hol száz halom őriz emlékeket,
ne gúnyolódj e két jómadáron,
kiket sorsuk messzire szétvetett.

Ne irigyeld el tőlünk e percet,
mit lopva egymásnak adunk,
mit a ködös folyópart teremtett,
kopott kabátom, szakadt sarum.

Embertársam, ne nevess ki, kérlek,
egymásnak szabadság s bilincs vagyunk,
hogy örömében örömöm lett teljes,
s ez örömből nem szabadulhatunk.

Vándor, inkább, nevess velünk, kérlek,
hogy elcseréltük feketelevest,
mert méz és karamell egyformán édes,
mégis, a másiké mindig ízesebb.

Ki itt jársz, e dimbes-dombos tájon
sorolj el értünk egy rövid imát,
és kérd le reánk Isten kegyelmét,
hogy együtt maradjon e két barát.